Az ihleten kívül Tolkien részleteket is merített a Kalevalából. Ezeket a kölcsönvett részleteket azonban ma már nehéz felfedezni, mivel Tolkien alaposan átdolgozta őket, és így illesztette a saját maga alkotta mitológiába. Világos a hasonlóság a Kalevala Kullervójának és A szilmarilok Túrin Turambarjának története között, de más hasonlóságokat is felfedezhetünk. Például A szilmarilok teremtő istennőjének neve, Ilúvatar a finn Ilmatarra emlékeztet. Néhány alak is hasonló: A szilmarilokban szereplő két kovács Ilmarinenhez hasonló. 
           

A szilmarilok címe azokra a varázslatos ékkövekre utal, melyeket a hatalmas tündeherceg idején készítettek, és amelyeket Morgoth, a fekete herceg elrabol és északi erődjébe rejt. A szilmarilok arról szól, miként próbálják meg a tündék visszaszerezni az ékköveket. A szilmarilok és a szampó közötti párhuzam nyilvánvaló. Tolkient kétségtelenül a sampo szó titokzatossága ragadta meg: ennek eredete ugyanis ismeretlen. A szampó és a szilmarilok egyaránt fontos jelképek, és a történet vezérmotívumai. Mindkét eposzban az érték visszaszerzésére épül a cselekmény. Még az égtájak is megegyeznek. A Kalevala hősei Pohjolából (Északföldjéről), a tündék az északi Thangorodrim hegyéről hozzák el kincsüket. Mindkét hely nehezen megközelíthető és mindkettőt szörnyek őrzik. Hasonló az is, hogy a kincs végül mindkét történetben elveszik. A szampó részei szétszóródnak a világban; a szilmarilok közül egy a föld mélyébe, egy a tengerbe és egy az égre kerül. 

Tolkien szerint A szilmarilok megírásához az egyik lökést Kullervo története adta. Túrin Turambar történetéhez Tolkien nyilvánvalóan a Kullervo-mondakör anyagából merített. Tolkien verzióját akár a Kullervo-történet feldolgozásának is tarthatjuk. Mindkét történetet a keserűség és a végzetszerűség érzése hatja át. Mindkét hős számkivetetett és gyűlölettel teli. Közös témájuk a testvérek közötti, tiltott szerelem, mely oda vezet, hogy a lánytestvér belefojtja magát a folyóba, leleplezve ezzel a kapcsolat valódi természetét. Mind Kullervo, mind Túrin saját kardjába dőlve vet véget életének. Öngyilkosságuk előtt kardjukkal beszélgetnek, majd a markolatot a földbe szúrják és a halálba vetik magukat. 

Ez az egyetlen eset, amikor Tolkien egyenesen a Kalevalából merít. Bár a hasonlóság nyilvánvaló, a két történet között különbségek is vannak. Tolkien elbeszélése kitalált világának és annak történetének része. A szilmarilok stílusa is más, mint a Kalevaláé, és más hatások is érték. A legfontosabb különbség a két mű világlátásában van. A Kalevala sok magányos hősről és a természetükről szól. Kullervo története az ember rosszaságáról és az egyén lázadásáról, hajlíthatatlanságáról szól. Túrin története viszont a tolkieni kozmológiai keretbe illeszkedik, mely a katolikus hitre támaszkodik. Bár Túrin hevességével bajt okoz, minden rossznak a forrása végül is a sátánra emlékeztető fekete herceg, Morgoth, akinek legsötétebb gonosztetteként éppen Túrin története említődik a mese elején. 
          

 Bár a finn nemzeti eposz kétségtelenül hatott Tolkienra, a felhasznált anyagot az író beleolvasztotta műve egészébe. Elérte fő célját, hiszen új mitológiát teremtett, ami azonban ősinek is tekinthető, és amely az észak-európai emberről szól.