BBC: Úgy tudom, Ön készített egy próbafelvételt Peter Jackson számára.
EW: Igen, valóban készült egy videokazetta, ahol a lehető legjobban megmutattam, hogy menniyre szeretném ezt a szerepet és a filmet. Vettem egy könyvet a hobbitokról, utánanéztem, milyen ruhát viseltek, aztán elmentem a jelmezboltba, hogy megszerezzem a megfelelő ruhát, beleértve a fegyvereket is. Aztán kimentem a hollywoodi dombokra, egy barátom pedig lefilmezett. Ezek után elmentünk a Miramax stúdiójába és megvágtuk a nyersanyagot. Aztán odaadtam a szalagot, és minden ment a maga útján.

BBC: Mi késztette arra, hogy részt vállaljon a Gyűrűk urában?
EW: Az az út, amit a szereplők végigjárnak, és a különböző fajok és emberek egyénisége. Mindnyájan annyira egyediek, a történelmük pedig közös. A karakterek összetartoznak, kiállnak egymás mellett, és harcolnak is egymásért a balsors ellen. Ez egyszerűen csodálatos. Ráadásul ez volt az a nagyszabású dolog, amiben mindig is részt akartam venni. Végig akartam járni ezt az utat, és hát Frodo a film központi figurája.

BBC: Nem érezte magát nyomás alatt a forgatás közben?
EW: Frodo a gyűrűhordozó, akinek különleges felelőssége van. A filmben végig nehéz nyomás nehezedik rá. Amikor megérkeztünk Új-Zélandra, emlékszem az volt az első érzésem, hogy hűnek kell maradnom a valós karakterhez, még akkor is, ha mindenkinek kialakul egy saját elképzelése arról, hogy milyennek is kellene lennem. Ezt annyi éven át csiszolta az irodalom, hogy sokkal jobban éreztem, mint bármi mást. Dehát ez egy háromrészes film, és nem én vagyok a központ. Mindenki kitűnik valahogyan.

BBC: Kedveli a fantáziát mint műfajt?
EW: Azt hiszem, ez inkább valóság. Végülis persze fantázia, de van egy szerves valóságtartalma - mintha csak megtörtént volna. Azt hiszem, a hobbitokban - noha alacsonyabbak és mások, mint az ember - semmiféle meseszerű nincs. Valódiak. Emberek.