Valamikor régen-vagy nem is olyan régen- volt egyszer egy falu. Nagy-Wootonnak hívták, hisz kétségtelenül nagyobb volt, mint a néhány mérföldre fekvő Kis-Wooton. Hogy különleges falu lett volna? Talán nem. Mégis, az biztos, hogy réges-rég óta él itt egy szokás, mely megkülönböztette az összes többi falutól a kerek világon. Huszonnégy évente ugyanis itt tartották meg a Jó Gyerekek Lakomáját, ahol a Szakács felszolgálta a Nagy Tortát. Gyönyörű torta volt az, cukormázzal bevont, édes és hatalmas, nem is csoda hát, hogy a gyerekeknek, még sokáig összecsordult a nyál a szájukban, ha visszagondoltak rá.

Ám történt egyszer, hogy a Nagy Torta ősi receptjét egy botcsinálta Szakács új összetevővel egészítette ki: egy tündércsillaggal. Nem tudta, hogy az a gyermek, aki lenyeli a csillagot, megkapja a tündérek nyughatatlan vándorlelkét csakúgy, mint a jogot hogy beléphessen Tündérországba.

Évek teltek el, s a hajdani kisfiúból lett kovácsmester-kinek különös csillag díszíti homlokát-most útra kél, hogy megkeresse a mesék tündéreit.

___________________

Véleményem: Nagyon szép, érdekes mese, együltő helyemben olvastam ki.