Adja magát az összehasonlítás a Harry Potter és a Gyűrűk Ura között - nemcsak a könyveket, a filmeket, hanem ez utóbbiak zenéjét tekintve is. Míg az előbbi készítői "tutira mentek", és a legnevesebb filmkomponistát, John Williamset kérték fel, az utóbbiak a talán kevésbé ismert Howard Shore-ra voksoltak. Ő inkább sötét, nyomasztó alkotásairól volt híres, hogy mást ne mondjunk, a nem éppen vígjátékokat készítő David Cronenberg állandó partnere (lásd A légy c. klasszikus horrort, vagy a videón és kábeltévén elérhető, legalábbis zavarbaejtő eXistenZ-et). Említhetnénk A bárányok hallgatnak és a Sejt (helyesen Cella, no de mindegy) című darabokat is. 
A rendező, vagy producer, vagy akárki volt is az eszmei szerző, kissé kockázatos lépésre vállalkozott felkérésével. Az elkészült munka azonban igazolja őt. A filmzene bővelkedik a magával ragadó, szépséges dallamokban. Bár tudjuk, hogy Középfölde nem létezik (elnézést kérünk azoktól az olvasóktól, akiket most egy szép illúziótól fosztottam meg), azt is tudjuk, hogy megalkotásánál Tolkien felhasználta többek között a kelta mondakör elemeit is. Így aztán nem csoda, hogy Howard Shore is többször kelta zenei elemekhez nyúl, főleg, amikor valamilyen ábrándos vagy éppen elbájoló motívumot alkot meg. Több, slágerbe illő (vagyis a lemezzel együtt dúdolható) téma is vissza-visszatér a lemezen. Az sem véletlen persze, hogy a "klasszikus" zenéhez a popzenéből éppen Enyát választották, akinek éteri hangja jól illeszkedik mindehhez, ráadásul saját lemezeinek világa is közel áll az itt hallhatóhoz.

 (Ugyanakkor nem hallgathatom el azt sem, hogy nem szép dolog a lemezt főképpen Enyával reklámozni, hiszen ő csak két számban énekel a 18-ból, és alapvetően azok is Shore alkotásai. Mondjuk azt is megértem, hogy az énekesnőé a húzónév - de legalább ilyen publicitást érdemel a zeneszerző.) Hogy egy nálam avatottabbnak adjam át a szót: "Shore zenéje tükrözi Tolkien látomásának szépségét, igazságát - és sötétségét is" - mondja a rendező Peter Jackson. Aki látta a filmet, vagy olvasta a könyvet, tudhatja, hogy nem illene hozzá egy csupa báj, varázs, tingli-tangli muzsika. A Tolkien világát megelevenítő zene azonban nem nyomasztó, inkább a középkorias zenei látomáshoz illő komolyság és hősiesség jellemző rá. Dús és nagyszabású a hangszerelés, amihez kitűnően illeszkednek a szintén középkort idéző kórusok. Érdekesség, hogy ezeknek szövegét a Tolkien által megalkotott nyelven éneklik. Bár egy vérbeli rajongó persze ezt is megérti, a borítón azért olvasható angol fordításuk is.

Talán úgy tűnhet, hogy a filmzene lemez elsősorban a klasszikus zene rajongóinak való. Ez azonban nem igaz: a dallamok nagyszerűsége, a hangulatfestés kifejező volta, a kórusok varázsa mind olyan tulajdonságai az albumnak, amik miatt bátran ajánlhatom mindenkinek, aki szívesen felidézné magában a könyv és/vagy a film varázsos tájait, szereplőit egy nagyszerű CD hallgatása közben.

Linkek:
www.lordoftherings-soundtrack.com
http://www.scorereviews.com/title.asp?id=316
http://www.zene.net/worldmusic/index.php?type=2&id=2407