Peter Jackson Gyűrűk ura-filmjében Gandalfot, a varázslót Ian McKellan 62 éves angol színész játssza. A rendező rendkívül elégedett játékával és a kritika és dicséri: tökéletes ahhoz, hogy súlyt és minőséget adjon a filmnek - írták róla.

-Olyan dícséreteket kapok, amelyek talán talán meg sem érdemlek - mondja szerényen - Az emberek Gandalf szerepében Alec Guiness-hez hasonlítanak a Csillagok háborújában. Én nem vagyok akkora színész, mint ő, nincs mögöttem húsz nagy szerep. (Mintha nem is ő aratott volna babérokat, például az Istenek és szörnyekben, a III. Richardba, az X-emberekben.) Feltételezem, hogy választhatták volna Sean Conneryt vagy Anthony Hopkinst is. Szerencsém van, engem választottak.

- Mintha valami rivalizálás lenne kihallható ebből a mondatból.

- Annak tünhet az Oscarok idején, amikor minden a díjak körül forog, bár mindnyájan tudjuk, hogy nem létezik olyan, hogy a legjobb. De azért a díjak hasznosak, mert ráirányítják a néző figyelmét a színész munkájára, hisz nem lenne értelme színésznek lenni, ha senki sem nézné meg. De rivalizálásról nincs szó.

- Nem féltékeny egy másik varázslóra? Például Richard Harrisre a Harry Potterben?

- Miért lennék féltékeny? Richardnak szerencséje volt, kapott egy érdekes szerepet, de a legjobb varázsló nekem jutott. Enyám lett az a varázsló, akire J.K.Rowling alapozta az övét. Gandalf az igazi varázsló, így nincs miért irigykednem. Ezen kívül az én varázslóm még meg is fiatalodik a filmben és ha valakinek annyi öreg szerepet kínálnak, mint nekem az utóbbi időben, nem jön rosszul egy kis fiatalság. Nagyon deprimáló volt, például, amikor Isten szerepére kértek fel. Az ember nem lehet olyan öreg, mint ő.

- Foglalkoztatja a kora?

- Nem, mert nem a szépségem miatt akartam színész lenni. Nem szerettem volna magamat látni olyan pályán, ahol a közönség a fizikumom miatt néz meg és az évek múlásával a plasztikai sebészethez, meg ilyen dolgokhoz kellett volna folyamodnom. Szeretem a ráncaimat. Tetszik, hogy az évek tapasztalatai nyomot hagynak arcomon.

- A kora nem csökkentette aktivitását.

- Olyan színésszel beszél most, aki Hamlet is volt. Ennek a műnek a végén van egy tízperces párbaj Laertes-szel, amelynek van mit irigyelnie az akciófilmektől. Vagy vagyük a Macbethet. Nem idegenek tőlem az akciófigurák.

- Tolkien műve, a jó harca a gonosz ellen, mintha nagyobb visszhangot keltene a legutóbbi események fényében.

- A gyűrűk ura elsősorban kalandok története. Van benne egy szövetség a gonosz ellen, ez nem a nagy nemzetek szövetsége. Egy kis csoportról van szó. Tolkien a könyvet a II. világháború idején írta, amikor fia Észak-Európában harcolt. Azt hiszem, Hitlerre gondolt, amikor leírta a sötétség urát. És könnyen lehet párhuzamot találni a jelenlegi helyzettel is. Ez teszi naggyá a történetet. Egy erkölcsi történetről van szó, amely átível az egyes korszakokon. Egy mitosz.

- Ön most New York-ban játszik színházban a Haláltáncban. Hogyan él a város szeptember 11 óta?

- Azon a napon éppen próbáltunk, és úgy döntöttünk, hogy folytatjuk, hogy együtt maradva ne érezzük annyira védtelennek magunkat. Idegesen figyeltük a közönség viselkedését. Addig a napig előre vásárolták a darabra a jegyeket, ez szeptember 12-én megszűnt. De túléltük, mert a társadalom igényli a színházat, a mozit. Néha azért, mert szüksége van hétköznapokból való kikapcsolódásra, néha, mert problémáit szélesebb összefüggésben is akarja látni. Ez nem jelenti a problémák előli menekülést. Vannak, akik azt mondják: a színészek csak egójuk kielégítésével foglalkoznak. De én mindig azt gondoltam, hogy van valami más is. Azt hiszem, a New York-i színészek ezekben a hónapokban nekem adtak igazat.