Dzsekiben és mezítláb? "Úgyse mehetek ki az épületből. Legalább lélekben itt van velem A gyűrűk ura. A forgatáson Peter Jacksonnal az élen mindenki cipő nélkül járt" - tapicskol a padlószőnyegen, miközben komótosan pakolgatja az asztalra, a kezében lévő vaskos dosszié tartalmát. Műgonddal szedi le a levelezőlap-paksamétáról a befőttesgumit, nehogy elszakadjon, és egyenként a kezembe adja a lapokat. Meghívók mind, szanaszét a világból. Viggo Mortensen fotókiállításaira. Zavarban vagyok. A stúdió kivételesen korai ajándékaként A gyűrűk ura trilógia bemutatás előtt álló, harmadik részéről akartunk beszélgetni az abszolút főszereplővel, akkor most ez hogy jön ide? De Viggo Mortensen túl van a filmen. A fejében már egy új verseskötet motoszkál, nótakezdemények és útiterv a következő fotósorozathoz. Semmi Hollywood.

- Pedig ma már Hollywood császára lehetne, ha nem volna ennyire "alternatív". Skandinávszőke és kék szemű (kösz, dán apuci), New York-i akcentusban beszél (kösz, manhattani anyuci), és folyékonyan dudorássza a spanyolt (Dél-Amerikában nőtt fel). Bár mindig zenélt és írt, megszállottan színész akart lenni, pedig Hollywood tíz évig durván bánt vele. Tony Scott-tól kapta első nagy lehetőségét (Crimson Tide), aztán szép lassan beégette magát a filmes köztudatba, mint az örök negatív hős. Egy idő után már nemcsak unta, utálta is. Ekkor jött Peter Jackson, aki felkínálta neki Aragornt, A gyűrűk urában. Mortensent azonban nem lehet kizökkenteni. Szép sorban rakja a meghívókat elém.

- Ez itt New York, aztán májusban Havannában mutatta be egy galéria, ahová el is mentem, és júliustól mostanáig Dániában állították ki a fotóimat. Most meg Los Angelesben. Tudja, hol az El Coyote étterem a Beverly Boulevard-on? Ott van mellette a Stephen Cohen galéria. Ugye elmegy megnézni?

November 28-án Új-Zélandra utazik a tárlat, s a fotók bevételét a wellingtoni Massey Egyetem kapja majd. Aztán kezdődik az egész kiállításkörút elölről azokból a felvételekből, amelyeket Izlandon, Dániában és Marokkóban készített.

- Most akkor színész vagy fotós?

- Előbb volt a kezemben kamera, mint én a kamera előtt. Mindig imádtam fotózni. Meg írni. Meg rajzolni. Egy tőről fakadnak. Fotóval, tollal, ecsettel kérdezek. És tanulok! Gyakran sokkal világosabb válaszokat kap így az ember, mint szóban.

- Irigylem, hogy A gyűrűk ura forgatásán is fotózott...

- Durva lett volna, ha zavarom a munkát. Meg nem is lett volna érdekes. Minek olyasmit fényképezni, amit úgyis látnak majd a moziban?

- Például a csatajeleneteket a trilógia harmadik részéből. Én egyelőre csak 20 percet láttam - fantasztikus. Repülő szörnyek, hatalmas elefántok, és a harcosok - köztük ön - teljes regáliában.

- Ne is mondja! Abban a láncmellényben alig tudtam levegőt kapni, nemhogy mozogni. Minden, amit Tolkien és Peter Jackson megálmodott, ott van a vásznon. Lovak, lovasság, fegyverek. Érdekes, nem is annyira a vizuális élmény maradt meg bennem, hanem az a lenyűgözöttség, amit abban a pillanatban éreztem, amikor megláttam a csatateret. S mivel ez a csata a film harmadik részének végén mindent eldönt, biztos, hogy a nézők is ezt érzik majd.

- A trilógia befejező részének az alcíme: A király visszatér. Vagyis ön az abszolút főszereplő.

- Én nem tudom szétválasztani a három részt. Aragorn kezdettől fogva hajlandó föláldozni magát a jó ügyért és azokért, akiket képvisel. Ugyanakkor ő a legtapasztaltabb, ő ismeri töviről hegyire azt a világot, ő érti leginkább a különböző kultúrákat. A tudása miatt kétségek közt őrlődik, s mert bizonytalannak tűnik, nem igazán fogadják be a többiek. Ezért nem lehet ő a vezér mindjárt a történet elején. Csak zárójelben jegyzem meg, bárcsak hasonló kétségek zavarnák a világ mai vezetőit, mielőtt élethalálkérdésekről döntenek.

- Ami önt illeti, A gyűrűk urában megkapta a kiképzést. Nem csiklandozza a politikai karrier?

- Ez így még nem jutott az eszembe, bár biztos, hogy a világ dolgaiban sokkal több együttérzésre és könyörületre volna szükség.

- A megszakításokkal együtt vagy két évig forgattak. Nem unta?

- Néha olyan volt, mint egy türelemjáték, de be kellett látnom, hogy a megoldásra váró dolgokat nem ma fogom tisztázni, még csak nem is a jövő hónapban, hanem csak jövőre.

- A forgatás végén minden szereplő választhatott egy kelléket, hogy hazavigye.

- Én a kardomat kértem. Gyönyörű darab. Új-Zélandon kovácsolta egy mester, olyan módszerekkel, ahogy a középkorban csinálták. Nem hinne a szemének, ha látná azt a műhelyt. Pedig amikor először elvittek, elég morgós voltam. Alig szálltam le a gépről tizennégy órás repülés után, és már mentünk is, hogy ne pazaroljuk az időt, mert az első forgatási naphoz - másnap - már kellett a kard. Abban a műhelyben az összes fáradtságom elpárolgott. Több ezer sisak, pajzs, fegyver... és nem is a mennyiség, hanem a minőség! Mintha a középkorba csöppentem volna.

- A gyűrűk ura után azonnal forgatni kezdett egy másik filmet, a Hidalgót. Nem hozott Aragorn annyit a konyhára, hogy pihenhetett volna egy kicsit?

- A gyűrűk uráért csak színészgázsit kaptunk. Így aztán aki azt hiszi, hogy a pólókból, figurákból, játékokból multimilliókat szakítottam, téved. Vagyis nem tollasodtam meg annyira, hogy nemet mondjak egy olyan filmre, mint a Hidalgo. De hogy őszinte legyek, ha nincs A gyűrűk ura, fel se kértek volna a Hidalgóra. Ráadásul még bele is szerettem a forgatókönyvbe. Egyébként nem szoktam olyasmin gondolkodni, hogy pénz meg munka.

- Igen, hallottam, maga akkor is hajlandó volt továbbdolgozni, ha egy produkció kifutott a pénzből. És még most is hajlandó?

- Miért, mi változott? Ha valami jó, az ember odateszi a szívét, nem igaz?

- Mint a zenében. Új CD-t is csinált.

- Bucket Headdel nyomtuk, vele írtam néhány nótát, neki már egész nagy kultusza van. Most novemberben jött ki a lemez.

- De a lemezbemutatóra már cipőt húz, remélem.

- A mezítlábas korszak Peter Jackson tiszteletének szólt. És Új-Zéland tiszteletére. Ez pedig nem múlik el, mert lélekben most már mindig új-zélandi maradok.