Harmadkor kronológiája (3017-ig)

Ez volt az eldák hanyatlásának kora. Sokáig békében éltek, használták a Három Gyűrűt, amíg Szauron aludt, és az Egy Gyűrű lappangott; de semmi újat meg nem próbáltak, és csak a múlt emlékei éltették őket. A törpök mély zugokban rejtőztek el, kincseiket őrizve; de amikor a Gonosz ismét felütötte a fejét és újra felbukkantak a sárkányok, kincsestáraikat egymás után kifosztották, és a törpökből vándornép lett. Mória sokáig biztonságos terület maradt, de lakosainak a száma megfogyatkozott, sok palotája sötétbe borult és kiürült. A númenoriak bölcsessége és élettartama is megcsappant, miután a gonoszság köztük is tanyát ütött.
Talán ezer esztendő múltán, mikor az első árnyék homályba borította a Nagy Zölderdőt, Középföldén feltűntek az istarok vagy mágusok. Később úgy hírlett, hogy a Messzi Nyugatról jöttek, azzal a megbízatással, hogy küzdjenek Szauron hatalma ellen, és egyesítsék mindazokat, akik szembe akarnak szállni vele; de nem volt szabad fegyver ellen fegyverrel harcolniuk, sem pedig arra törekedniük, hogy erőszakot alkalmazva és félelmet keltve uralkodjanak a tündék vagy az emberek fölött. Ennélfogva emberek képében jöttek, s bár sohasem voltak fiatalok, csak igen lassan öregedtek, kezük és elméjük pedig sok mindent meg tudott alkotni. Igazi nevüket csak keveseknek árulták el, és azt a nevet viselték, amit másoktól kaptak. Rendjük két legfőbb tagját (a többiekkel együtt állítólag öten voltak) az eldák Curunírnak, "ügyes Embernek" és Mithrandirnak, "Szürke Zarándoknak" hívták, az északi emberek viszont Szarumánnak és Gandalfnak. Curunír sokat utazott keleten, és végül Vasudvardon élt. Mithrandir közelebbi barátságot tartott fenn az eldákkal; ő főleg nyugaton vándorolt, és sehol sem telepedett meg hosszabb időre.
Az egész harmadkor folyamán a Három Gyűrű hollétéről csak az őrzőik tudtak. A kor vége felé azonban kitudódott, hogy a gyűrűk eleinte a három legfőbb elda, Gil-galad, Galadriel és Círdan birtokában voltak. Gil-galad Elrondra bízta a gyűrűjét, de Círdan átengedte a magáét Mithrandirnak. Círdan ugyanis távolabbra és mélyebbre látott, mint Középfölde bármely másik lakosa; ő üdvözölte Mithrandirt a Szürkerévnél: tudta, hogy honnan érkezik, és hová fog visszatérni.
"Vedd ezt a gyűrűt, uram - mondotta -, mert nehéz munka vár rád; hadd legyen segítségedre a fáradalmakban, amiket vállaltál. Ez ugyanis a Tűz Gyűrűje, és talán sikerül ismét felgyújtanod vele a szíveket ebben a hűlni készülő világban. De az én szívem a Tengeré, és itt is maradok szürke partjain, amíg az utolsó hajó ki nem bontja vitorláit. Megvárlak."