A Megyére az este leszállt,
s ő jött, és hallotta a Hegy;
de meg se várta hajnalát,
s nem szólt, mily hosszúútra megy.

Várt rá Vadon, part Nyugaton,
déldomb és Északpusztaság;
sárkányodún, bozótoson,
rejtek-kapun kedvére járt.

Törp s hobbit, ember s tünde-nép,
halandók s halhatatlanok,
vad és madár nyelvén beszélt,
mindennel titkos szót válthatott.

Kéz, gyógyító, kard, gyilkoló,
hát, terhe alatt görnyedő;
bélyeg, tüzes, trombitaszó -
fáradt zarándok, íme, jő.

Bölcsesség ura, színderű,
trónján hamar felfortyanó;
vénember, nyűtt-vert fövegű,
tüskés botra támaszkodó.

Hídon magában állt szorongva,
de harcra hívott Tüzet, Árnyat;
a kövön eltörött a botja;
Khazad-dűmban, bölcs, holtra válsz csak!