Éowynról általánosságban Thengel király a lovasvégi királyok második nemzetségébe tartozott. Sokáig nem nősült meg, de 2943-ban feleségül vette Gondorban a lossarnachi Morwent, aki három gyermeket szült neki. Közülük Théoden volt az egyetlen fiú. Thengelt apja, Fengel halála után hívták vissza Rohanba, és ő, kelletlenül bár, de családjával együtt visszatért. Rohanban még két lánygyermeke született, és az összes közül az utolsó, Théodwyn volt a legszebb, noha későn, 2963-ban született, mikor apja már idős volt. Fivére, Théoden nagy szeretettel viseltetett iránta. Théodwyn 2898-ban feleségül ment a keletföldi Éomundhoz, Lovasvég főudvarmesteréhez. Két gyermeket hozott a világra, Éomert és a négy évvel később, a Harmadkor 2995. évében született Éowynt. Azonban nem sokkal később, 3002-ben Éomundot az Emyn Muil pereménél egy nagyobb orkcsapat megölte, Théodwyn pedig hamarosan megbetegedett és bátyja nagy bánatára meghalt. Théoden ekkor már Rohan királya volt, és ezután a két gyermeket magához vette, fiának-lányának nevezve őket. Neki csak egyetlen gyermeke volt: Théodred, a fia, akinek édesanyja belehalt a szülésbe és Théoden nem nősült meg újra. Éomer és Éowyn békében és szeretetben nevelkedett Edorasban. A Gyűrű Háború közeledtével azonban Szarumán rátette a kezét Rohanra, és hű csatlósa, Gríma (közismertebb nevén: Kígyónyelvű) segítségével elszívta Théoden erejét és minden reményét. Théodred ekkortájt esett el a Vas-folyó átkelőjénél Szarumánnal vívott csatában. Théodent végül Fehér Gandalf szabadította meg Szarumán gonosz hatalmától. Ekkor történt, hogy Éowyn először találkozott Aragornnal, akibe azonnal beleszeretett. Aragorn azonban mindig csak barátságot, megértést, szánalmat mutatott iránta. Gondor ostroma idején a segítségül siető rohani sereghez álruhában, egy Dernhelm nevű fiúnak adva ki magát Éowyn is csatlakozott és végre teljesülhetett a vágya: ő is részt vehetett egy harcban. Pelennor mezején azonban szembekerült a főnazgullal, akinek buzogánya eltalálta, valamint elérte a Fekete Lélegzet is, amelyből még nehezebb a gyógyulás. Aragornnak köszönhetően azonban sikerült megmenekülnie és az Ispotályban tért magához. Itt tudta meg, hogy Théoden elesett Pelennor mezején és itt ismerkedett meg a gondori Faramirral is, akibe lassan beleszeretett. A Gyűrű Háború után összeházasodtak és Ithilia földjén telepedtek le. Éowyn – a könyvben „A nő megfordult, s lassan visszament a trónterembe. Mikor az ajtóhoz ért, megfordult, s visszanézett. Tekintete, ahogy szemében hűvös szánalommal a királyra pillantott, komoly volt és gondterhelt. Arca nagyon szép, hosszú haja aranyzuhatag. Ezüsttel övezett fehér köntösében magas volt és karcsú; látszott rajta, hogy királyok leánya, erős és kemény, mint az acél. Aragorn most látta először napvilágnál Rohan úrnőjét, Éowynt, s szépnek, hideggyönyörűnek találta, olyannak, mint a sápadt tavaszi reggel, de éretlennek még az asszonysorra” - Tolkien így ír Éowyról. Az Aranycsarnok Úrnője Tolkien talán legkidolgozottabb és legérdekesebb női karaktere. Nem tudjuk egyetlen szóval jellemezni. Éowyn egyszerre gyenge és erős, bátor és gyáva. Tökéletesen átgondolt és megírt szereplő, egy kivételes karakter. Mivel lovasvég királyainak vére csörgedezik ereiben, szilárd és kemény, akinek legnagyobb szerencsétlensége életében, hogy nőnek született, hiszen inkább férfire vall ingathatatlan és erős jelleme, azonban hamar rájövünk, hogy ez csak látszólagos. Belül valójában bizonytalan és kétségbeesett, nem találja helyét a világban, hiszen kemény, sziklaszilárd szeretne lenni, ám egyben szeretne békét és nyugalmat találni. De azt a féltést és szeretetet, ami Edorasban körbeveszi, már zavarónak és fojtónak érzi, ahogy ő maga fogalmaz, mintha kalitkába lenne zárva. Szeretne megnyugodni és megállapodni, de ezt szabadon szeretné tenni, ott, ahová tartozik. És az nem Rohan. Ez az, amit legbelül magában talán érez, de nem tud megmagyarázni. Nem igazán érti, mi történik benne, mert túl büszke ahhoz, hogy be merje akár magának is vallani. Érzi, hogy Aragorn mellett akarna lenni, de nem igazán szerelmes belé, inkább valamiféle bálványként tekint rá. Ő az a dicsőséges, kemény uralkodó, amilyen Éowyn leginkább lenni szeretne. De nem lehet. Erre azonban csak Gondor ostroma végén, az Ispotályban döbben rá, ahol találkozik Faramirral. Végre világossá válik, hogy csak a gondori ifjú oldalán lehet boldog, hiszen ő az egyetlen, aki látja igazi személyét, látja benne a káoszt, a szenvedést és a mérhetetlen bizonytalanságot és ő az egyetlen, aki megadhatja neki mindazt, amire valójában vágyik. Nyugalmat, szadabságot és biztonságot. Éowyn – a filmben Peter Jackson alighanem tökéletesen választott, amikor Miranda Otto-t szerződtette Éowyn szerepére. A fiatal ausztrál színésznőnek sikerült visszaadni karaktere bolyongó, kusza lelkének mozzanatait, azt, hogy ami kívülről ridegnek és keménynek tűnik, valójában csak megértésre és biztonságra vár. Éowynt egész életében férfiak vették körül. Harcolni és lovagolni tanult. Férfiak között nőtt fel, de nem lehetett belőle férfi. Ez szenvedése elsőrendű tárgya, de közben ott vannak az Aragorn iránt táplált érzelmei is, melyek csak tovább fokozzák belső őrlődését, hisz sértik szívét, büszkeségét. Tolkien leírása arról, ahogy Éowyn Aragornt látja, lenyűgöző; a filmben pedig szintén nagyszerűen bontakoznak ki érzései: döbbenet, csodálat, irgység. Szeretné ugyanazt a dicsőséget és nagyságot magáénak tudni, amit Aragorn birtokol, de érzi, hogy sosem lesz képes rá. Miranda Otto személyében egy tökéletes Éowynt üdvözölhetünk a filmtirlógiában, olyan, mintha csak a könyv lapjairól lépett volna elénk. Éles ellentétben áll a légies, titokzatos, nőies és bölcs Arwennel, akivel képtelen versenybe szállni, de ugyanakkor képes bebizonyítani nekünk, akárcsak a regényben, hogy ő is legalább akkora, mint a tündehercegnő, az ő nagysága mélyen benne rejlik és csak akkor jöhet igazán elő, ha képes legyőzni büszkeségét és végre elfogadni önmagát. Miranda Ottóról Miranda Otto az Ausztrália keleti részén fekvő Queensland állambeli Brisbane-ben látta meg a napvilágot, 1967. december 16-án. Édesapja, Barry Otto egyike a kontinens legismertebb színészeinek, édesanyja, Lindsay pedig szintén színész volt, ám lányuk születése után inkább felhagyott a szakmával és a divattervezést választotta. Miranda sokáig úgy tervezte, hogy mint egészségügyi dolgozó fog majd elhelyezkedni, ám hamarosan, akárcsak szülei, beleszeretett a színészetbe. Így hát beiratkozott a nagy tekintéllyel övezett NIDA színiiskolába, amit 1990-ben végzett el. Első filmje az 1986-ban készült Emma Háborúja volt, amiben megkapta a főszerepet. Innentől kezdve folyamatosan játszott, a színiiskola elvégzése után számtalan elismert, ám kis nézettségű alkotásban szerepelt, az Ausztrál Filmintézet négy alkalommal jelölte a legjobb női főszereplő díjára. A 90-es évek végén Mirandának végre sikerült Hollywood figyelmét is magára vonni. Egy kisebb szerepet kapott az 1998-as Az Őrület Határán című filmben, amelyben többek között olyan sztárok is játszottak, mint John Cusack, Geroge Clooney, Sean Penn, John Travolta, Jared Leto vagy Adrien Brody. Ezt követte egy évvel később a Jack Bull, majd 2000-ben játszott Robert Zemeckis Temetetlen Múlt című thrillerében is, amelyben Harrison Ford, illetve Michelle Pfeiffer voltak a főszereplők. Később Peter Jackson őt választotta Éowyn szerepére A Gyűrűk Ura trilógiában, Miranda Otto pedig hat hónapot töltött a forgatáson, ahol többek között lovaglolni és kardozni is meg kellett tanulnia. A színésznő jelenleg Ausztráliában él férjével, a színész Peter O’Brien-nel, akivel 2003 január 1-jén kötött házasságot. Tények - nevét William Shakespeare „A vihar” c. drámájának Mirandája után kapta - 2000-ben egy olasz, gyémántokat kínáló reklámban együtt szerepelt Brad Pitt-tel. A reklámot Los Angelesben vették fel, de a díszletek úgy voltak felépítve, mintha a páros Olaszországban lett volna - Cameron Diaz szerepét eredetileg Miranda Otto játszotta volna a John Malkovich Menet c. drámában, ám az amerikai színésznő végül mégis vállalta a szerepet. A filmet Charlie Kaufman írta, később viszont Miranda szerepet kapott a Libidó – Vissza az ösztönökhöz c. vígjátékban, amelynek forgatókönyvét szintén Kaufman jegyzi